Világot Látni blog posztunk folytatása.
A csendidő nem alku tárgya.
A legtöbb gyerkőcöm ebéd után már nem alszik, de továbbra is megkérem őket, hogy minden délután töltsenek egy kis időt a szobájukban. Csendben olvassanak, tabletezzenek. (Ó, hogy én mennyire imádom a technikát!). Egyszerűen úgy létezzenek, hogy ne pattogjanak kanapéról-kanapéra, ne ugráljanak a falakon.
Persze amikor a nagyobbak a suliban vannak, akkor ez csak a kicsikre vonatkozik, de hétvégén és a szünetekben mindenkire. Mindig mondom, hogy fontos megtanulniuk ellazulni és feltöltődni.
De tényleg, így tudok a nap egyik végétől a másikig eljutni anélkül, hogy egy nagyon nyűgös anyukává válnék. A csendidő 45 perce időt ad arra, hogy megigyak egy csésze forró kávét, szusszanjak egyet, és erőt a visszatérésre a délutáni káosz és móka világába.
Az autizmus segít
Az autizmus tényleg segít, hogy jobb szülő legyek. Szerintem az autista gyerekek nevelésének legnehezebb része a meg nem értés.
Könnyű azt megmondani, hogy mi a helyes. Könnyű azt mondani, hogy tudjuk, hogy nem tudják irányítani az összeomlásaikat. De igazán megérteni ezeket az érzéseket, megtapasztalni azokat; tudni, mit jelent azt átélni, hogy az elméd kimenekül a helyzetből, és „körutazásra” viszi az érzelmeidet és az egész testedet; lehetetlen ezt elmagyarázni azoknak, akik még nem tapasztalták.
Ám, miután megtapasztaltam, bepillanthatok abba a világba, amiben élnek. Lehetővé teszi, hogy belépjek oda, ahol éppen vannak. Ez biztosítja nekem, hogy igazi védelmezőjük lehessek. Ettől tudom az mondani:
Még anyu is így érez néha!
Fogadd el a komfortzónádat. Azért van, mert működik. Ha a felkeléstől úgy eljutsz a lefekvésig, hogy mindenki szeretetben és tiszteletben van, ki vannak elégítve az aznapi igények, mindenki biztonságban van, akkor eleget tettél azon a napon.
A gyereknevelés nem verseny, nem nyerhetsz Pinterest Anyu díjat.
Ha a gyermeked kifordított ingben indul az iskolába, viszont te tudod, hogy a helyes megoldást csak nagy küzdelem árán érnéd el, akkor inkább ráhagyod, mert az a legjobb opció. Bizony, még akkor is, ha Picture Day van; és éppen, hogy odaértek a becsengőre, miközben még mindig a pizsamaalsóban vagy. Azonban az egyéni fejlesztésre érdemes nadrágot venni.
Gyerekeim tudják, hogy az anyukájuk is autista
A gyerekeimnek elmondtam, hogy én is autista vagyok. Nálunk ez állandó beszédtéma. Nincs mit leleplezni. Beszélgetünk a neurodiverzitásról, mint a világ fontos részéről, továbbá mindazokról, akiknek másképp működik az agya.
Azt mutatom, hogy a saját igényeimnek kell megfelelnem, és erre buzdítom a gyerekeimet is. Amikor azt látják, hogy azt mondom:
Kész vagyok. Veszek egy félórás meleg fürdőt!
, így nekik is sokkal könnyebb lesz kimondani, ha nekik lesz szükségük egy kis szünetre. Ez teljesen normális és elfogadott a családunkban.
Amikor kimondom: autista vagyok
Különös dolgot vált ki a gyerekeim tanárjainál, ha felfedem a saját diagnózisomat. Nemrég fejlesztette valaki az ötévest, aki elég durva és sértő gyakorlatot alkalmazott. Amikor hangot adtam aggodalmamnak, és elmondtam, hogy én is auti vagyok, szemmel láthatóan megváltozott. Minden második mondatot így fejezett be: Érted?, mintha nem érteném és nem lennék kompetens.
Időnként azon veszem észre magam, hogy túlságosan szókimondó vagyok. Az emberek túlnyomó többsége, akikkel együtt dolgozom, hajlandóak meghallgatni kedvesen és tisztelettudóan.
Mindazonáltal megvan a képzettségem és tapasztalatom, ami sokaknak nincs. Néha azon tűnődőm, hogy erős véleményem és heves érdekképviseletem miatt tartanak nehéz szülőnek, anélkül, hogy bizonygatnom kellene.
Hajlamos vagyok nem észrevenni, mikor kellene abbahagynom a beszédet, befejezni a kioktatást, leállni a magyarázkodással. Mindaddig nyomom, amíg szerintem jól megy. De tudom, hogy ez nem mindig jó.
Nem tudom, hogy akkor is ennyire szókimondó lennék, ha nem lennének saját tapasztalataim. Szeretném azt hinni, hogy akkor is tudnék olyan lenni, amit a gyerekeim megérdemelnek. De gyanítom, hogy ezen az úton nem lenne annyi vitám, ha nem éltem volna én át ezeket a pillanatokat és élményeket.
Autizmus terápiák, amik segítenek
Nem találtam még olyat, amelyik mindegyikünk számára megfelelő lenne. Ahogyan nincs két egyforma autista, úgy nincsen olyan terápia, amelyik mindenkire ugyanúgy hatna.
Sok technikát alkalmazunk a családunk működtetéséhez: vizuális ütemterveket, rutinokat és sok gyakorlást azon készségekből, amelyek az élethez szükségesek. Használunk beszédterápiát, szükség szerint PECS-t. Jógázunk, ami segít bizonyos szellemi/testi munkákban. Szerintem, ami a legjobb, amit találtam, az a viselkedésterápia.
Túravezető
A gyereknevelésben idegenvezetőnek kell lenni: néha le kell térni az útról, hogy mindenki igényeinek megfelelj. Csak azt kell kitalálnod, hogyan csináld úgy, hogy senki se érezze azt, hogy lemaradt.
